A történetünk

Rólunk

Renci szemszögéből

A kezdetek

2021. novemberében költöztem Budapestre. Hátrahagytam a családomat és a barátaimat, és teljesen új környezetbe kerültem. A sok újdonság között persze reméltem, hogy a szerelem is rám talál majd, de azért elég zárkózott voltam ebben a témában. Senki nem volt elég jó, vagy ilyen… „messziről-álmodozós-szerelmes” típus voltam.

Marcival a munkahelyem melletti menzán találkoztam. Hozzájuk jártunk a kollégáimmal ebédelni. Persze már az elején feltűnt, hogy milyen kis kedves és mosolygós. És ugyan flörtölni az ebéd porciózás közben nehezen lehet, de azért volt egy-két aranyos próbálkozása. 2022 márciusában be is jelölt engem Facebookon (mai napig megrémiszt a gondolat, hogy a menzás csoportból, hogy a szöszbe talált meg annyi ember között… szegény órák hosszat görgethetett…). Akkor sajnos még nem álltam készen erre a kapcsolatra, ezért pár hónapig nem jelöltem vissza (meg aztán ott volt a gondolat, hogy ha nem jön össze, hol fogok utána ebédelni). Azért nem lankadt az ő lelkesedése ezután sem. Látta ő, hogy továbbra is kedves és mosolygós vagyok, ezért tovább próbálkozott frissen sült rántotthúsokkal vagy egy picit nagyobb adag ebédekkel (a munkatársaimnak is gyanús volt már ez).

A jég igazán csak 2022. június 10-én tört meg, amikor elég kevesen voltak a menzán ahhoz, hogy kicsit hosszabban élcelődhessünk egymással:

Én mondtam, hogy elvinném az ebédet, mire ő felajánlotta, hogy szívesen házhoz szállítja nekem, erre én megkérdeztem, hogy mindezek után még próbálkozik? És ő tökéletes választ adott: Van, akiért megéri próbálkozni… 😀

A többi már történelem…

Első randi

Az első randinkon mindketten idegesek voltunk kicsit, mert így vagy úgy mindkettőnknek új volt ez a helyzet, de az egyik legkellemesebb beszélgetős élményemként maradt meg. Könnyed volt, de mégis tartalmas, és nem uraltuk le egymást, mindketten kíváncsiak és nyitottak voltunk. És, ami talán mindkettőnknek a legfontosabb volt, nem a játékot kerestük a másikban, hanem egy lehetséges társat az élethez.

Kapcsolatban

Ezután hamar felpörögtek a történések. Mindkettőnknek volt mivel megküzdenünk, és miben fejlődnünk, amik nélkül ma valószínűleg nem lennénk itt. Sokat randiztunk a lámák között a Gőböli tónál, tollasoztunk, sétáltunk Alcsúton, beszélgettünk mindenről, felfedeztük Etyeket és Nagyváradot, megismertük egymás családját, sokat társasoztunk (igazi mesterekké váltunk Römiben pl.).

2023 nyarán pedig össze is költöztünk.

Az első nagy kirándulásunk a Tordai hasadéknál volt. Ott jöttünk rá, milyen jó csapat vagyunk, és mennyire szeretjük az ilyen aktívabb pihenéseket. Jártunk Szegeden, Ópusztaszeren, Miskolcon, Debrecenben, Nyíregyházán, Tatán, sőt még Kolozsváron, Brassóban, a Peles-kastélynál és a Transzfogarasi út tetején is.

Eljegyzés – 2024. április 23.

Igyekszem röviden mesélni… 🙂

A házasság és az eljegyzés már többször is téma volt köztünk, és voltak már rá utaló jelek. 🙂 Na szóval kedd este fáradtan hazaérek a munkából. Kivételesen külön mentünk haza, így Marcinak volt ideje mindent előkészíteni, bár erről én persze mit sem tudtam. Én kábultan hazaérve (és mit sem sejtve ugye) valamiért nekiálltam még kint kabátban és táskával kertészkedni. Tisztogattam a kis növényeimet a teraszon, földben turkáltam, meg hasonlók. Mikor végre egy 10 perc múlva beléptem az ajtón, akkor fogadott a meglepetés: az előszobában egy hatalmas csokor, fölötte pedig egy LED-sor, és kiírva, hogy SZERETLEK. Én fáradtan csak azt hittem, hogy kedveskedni akar nekem, nem raktam össze, hogy mi is történik épp. Akkor aztán előlépett harci díszben, öltönyben, és minden féle felvezetés nélkül letérdelt, megmutatta a gyönyörű gyűrűt és feltette a nagy kérdést. 😀 Én a teljes sokk hatása alatt pedig csak annyit tudtam mondani, hogy várj egy kicsit, megmosom a kezem (az előbb említettem, hogy a földben túrkáltam, ugye). Mondanom sem kell, hogy nem pont ezt a választ várta volna, de türelmesen megvárta, míg kezet mosok és összeszedem magam. Egy ponton pedig a sok nevetés és sírás között IGENt mondtam, azóta pedig jegyesek vagyunk.

Azóta sem állt meg az élet. Ezerrel szervezünk, és próbáljuk egymást még másabb oldalakból is megismerni. Fejlődünk, nyitunk és küzdünk minden egyes nap, hogy megalapozzunk majd a jövőnket, mert valódi házasságra gyúrunk.

Marci szemszögéből

Kezdetek

2022 tavasza. Hetedik éve dolgoztam ekkor már a menzán, nagyon sok emberrel találkoztam, beszélgettem, ismerkedtem, de úgy kapcsolat ezalatt nem alakult ki. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy itt fog szembe jönni velem a feleségem, azt mondom hagyjál már a hülyeségeddel…

Aztán jött Renci, mint általában mindenkire, rá is sokat mosolyogtam… na jó lehet rá kicsit többet is. 😀 Majd gondoltam egyet és megkerestem a menzás facebook csoportban, be is jelöltem, de nem jelölt vissza csak 2 hónappal késöbb…

Első randi

Majd egy csodás pénteki napon június 10-én, napokig tartó flörtölés, extra rántott hússal való „dobálás” és kaja futárszolgálatom ajánlásával (melyet visszautasitott..:D ) arra jutottam, hogy inkább ráírok… Nos ez a ráírás annyira sikeresnek bizonyult, hogy a kisasszony be is adta a derekát egy randira. Június 13-án meg is ejtettük ezt meló után a Czakó kertben. Kellemesen telt, sokat beszélgettünk, hamar jött is a folytatás. Egy laza piknik követte ezt a randit a göböli tónál lámák társaságában. Hamar letisztáztuk, hogy nem játszadozni akarunk egymással, hanem a társunkat keressük.

Kapcsolatban

Majd jöttek az események. Rengeteget kirándultunk azóta, Tordai hasadékkal kezdtük, na hát az egy szuper túra volt, aztán lementünk a tordai sóbányába is, ahol hamar kiderült, hogy egy minigolf bajnokkal van dolgom… 😀 Bejártuk Nagyváradot is gyorsan. Megjártuk Kolozsvárt, voltunk esküvőn Csíkszeredába, jártunk fent a Transzfogarason (hát az valami fantasztikus hely). Kalandparkban voltunk, ahol közel 10 méter magasban másztunk. Nekem ez először félelmetes volt, de aztán annyira élveztük, hogy az egyik kedvenc programunk lett. Majd sokfele jártunk még, köztük Ópusztaszeren, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Nyíregyházán, Egerben, az Alcsúti arborétumban többször is és még ki tudja merre.

Minden szépen alakult, és 2023 júliusában ideköltözött hozzám. (Azóta a szállásadója is vagyok… :D)

Eljegyzés

Teltek a hetek, hónapok. Kisebb vitákat leszámítva egész jól „elviseltük” egymást. 😀 Aztán elkezdtünk egyre többet beszélni az eljegyzésről. Egy laza fél éves gondolkodás, alapos megfontolás után el is mentem egy ékszerészhez megcsináltatni a tökéletes gyűrűt. Ami nem volt egyszerű, úgy, hogy Rencinek ne legyen gyanús 😀

Majd jött is az eljegyzés… No hát ez igen viccesre és fárasztóra sikeredett… Nem könnyítette meg a dolgom az asszonyka… Egy hétfőre terveztem, de nem jött össze, így hát másnap kedden full spontán meg is ejtettem a dolgot. Sikerült előbb hazaérnem nála és kicsit feldobtam a lakást. Felirat, LED világítás (kiírta, hogy SZERETLEK, hát nem aranyos? – Renci voltam, bocsi), csokor virág meg minden, ami kell. 😀 Majd magamra húztam az öltönyöm, és vártam az ajtóban. Minden ki volt számolva percre pontosan, csak éppen az az egy dolog nem volt az én tervemben, hogy ő miután megérkezik, nem jön be, hanem a teraszon simogatja, sétáltatja, meg szerintem még mesét is olvasott a virágainak, azalatt a 20 perc alatt, amíg én bent az ajtóban térdelek… Türelmes vagyok az a szerencse. Majd miután az összes virágával elbeszélgetett, benyitott végre… (itt már nem térdeltem, mert nem bírta a térdem, hanem félreálltam), kiléptem elé és megpróbáltam még egyszer felvenni azt a pozíciót, amit kb. 10 percig tartottam, és feltettem neki a nagy kérdést… Hát ez sem ment zökkenőmentesen… (Az előbb említettem, hogy virágokkal tökölt.) Mi a válasza? „Őőő! Megmosom a kezem!” Mondom, oké… Itt még egy 5 perc térdelés következett, kb. 5 percig mosta a kezét, életében nem mosott ilyen sokáig kezet… Feltételezem, ezalatt gondolkozott, hogy fusson vagy maradjon… (Ez nem igaz, csak annyira meglepett a Szívecském, hogy azt sem tudtam, melyik világon vagyok… – Renci voltam, ismét. 😀) Majd végre odajött hozzám, miután már egyik térdem sem volt ép, és azt mondja: „Ez komoly?” és igent mondott. No, így alakult az én spontán eljegyzésem. 😀

Azóta nagyban megy a szervezkedés, készülődés és alig várjuk a nagy napot. 😊